Ugyanaz a hőösszeg – egyre rövidebb idő alatt

A kukorica fejlődése alapvetően a tenyészidő során felhalmozott effektív hőösszeghez kötődik. Az egyes fenológiai fázisok meghatározott hőmennyiség elérésekor következnek be, ám az évjáratok eltérő időjárási lefutása jelentősen módosíthatja a fejlődés ütemét és a naptári időigényt. Melegebb időszakokban a növények gyorsabban érik el a fejlettségi szinteket, hűvösebb évjáratokban viszont a fejlődés elhúzódik, miközben az adott fázis eléréséhez szükséges összesített hőösszeg akár növekedhet is. A Debrecen–Látóképen hosszú ideje vizsgált KABARETTO hibrid egységes referenciafajtát biztosított a 2020–2025 közötti klimatikus különbségek értelmezéséhez, mivel minden évben rendelkezésre álltak a fenológiai adatok.

A fenológiai felvételezések során a Hanway-féle fejlődési skálát alkalmaztuk, amely a kukorica vegetatív (leveles állapotok) és generatív fázisait (virágzás, érések) egységes rendszerben rögzíti. Az objektív állapotmeghatározás lehetővé teszi az évjáratok fenológiai lefutásának pontos összehasonlítását és a fejlődés hőösszegalapú értékelését. (l. táblázat).

A 2020-as év gyors kezdeti fejlődést és kiegyensúlyozott vegetációt mutatott. A 6 leveles állapot már 19 nap alatt, 100 °C hőösszegnél kialakult, ami az egyik leggyorsabb indulás volt a vizsgált időszakban. A 12 leveles állapot 54 napnál, míg a nővirágzás 65 napnál és 530 °C hőösszegnél következett be. A generatív szakasz nem rövidült le, a szemképződés számára kedvező, hosszú periódus állt rendelkezésre, ami a legmagasabb termésszint kialakulását eredményezte a vizsgált évek közül.

2021 fenológiai lefutása az időszak egyik legkiegyensúlyozottabb mintáját mutatta, ám a virágzáskor fellépő kedvezőtlen időjárás jelentős terméskiesést okozott. A 6 leveles állapot 27 nap alatt (139 °C), a nővirágzás 63 napnál (550 °C), míg a fiziológiai érettség 116 nap után (1179 °C) következett be, ami a fejlődés időbeli menetében nem utal szélsőségre. Június–júliusban azonban tartós vízhiány és hőstressz alakult ki, amely a megtermékenyülés sikerességét és a kezdeti szemképződést korlátozta.

2022 a szélsőségesen aszályos időjárás miatt vált meghatározóvá. A korai vegetatív fejlődés extrém módon felgyorsult: a 6 leveles állapotot a tavaszi–kora nyári hőhullámok hatására mindössze 13 napnál és 110 °C hőösszegnél érte el. A gyors hőösszeg-felhalmozódás azonban nem párosult megfelelő nedvességellátással. Az elhúzódó csapadékhiány és a tartós hőstressz lerövidítette a szemképződés és a szemkitelítés időszakát, ami jelentős terméskiesésben is megmutatkozott (2. ábra).

A 2023-as tenyészidő a szemkitelítés hatékonyságában mutatott kedvező képet. A fiziológiai érettség rekordalacsony, 1160 °C kumulált hőösszeg mellett következett be. Ez kiegyensúlyozott reproduktív periódust jelez, amikor a növények különösen hatékonyan tudták hasznosítani a rendelkezésre álló energiát.

2024-ben a kezdeti fejlődés kedvező körülmények között zajlott. A 6 leveles állapot 171 °C, a virágzás 510–523 °C, míg a fiziológiai érettség 1352 °C körüli hőösszegnél következett be. A fejlődési ütem egyenletes volt, ami az eredményekben is megmutatkozott.

2025 az elnyúló tenyészidő miatt vált meghatározóvá. A virágzás csak 606–614 °C körüli hőösszegnél következett be, míg a fiziológiai érettség eléréséhez már 1438 °C kumulált értékre volt szükség. A hűvösebb összhatás és a nyár egyenetlen hőleadása meghosszabbította a teljes fejlődési időszakot, ami miatt a betakarítás későbbre tolódott.

A vizsgált hat év adatai igazolják, hogy a kukorica fejlődése alapvetően a hőösszeghez kötött, de az évjárati időjárás jelentősen módosítja a kritikus szakaszok időtartamát és hatékonyságát. A korai fejlődés felgyorsulása (2022), a generatív átmenet eltérő időzítése (2020–2021), a hatékony szemkitelítés (2023) és a tenyészidő elnyúlása (2025) ugyanazon folyamat eltérő megjelenési formái. A 2021–2022-es évjáratokban a virágzás időbeli szinkronja is megbomlott: a legtöbb évben jellemző 1 napos hím–nő virágzási eltérés helyett az ASI (anthesis–silking interval) 2-3 napra nőtt, ami közvetlenül hozzájárulhatott a terméscsökkenéshez.

A szakirodalom szerint a hazai hibridek effektív hőösszegigénye 1100-1400 °C. A klímaváltozás hatását jól mutatja, hogy az alsó küszöbérték – 1100 °C – a kedvező 2020-as évben 116 nap, míg a szélsőséges 2022-es évben mindössze 100 nap alatt teljesült, vagyis ugyanaz a hőmennyiség 16 nappal rövidebb idő alatt halmozódott fel.

Ugyanakkor a felgyorsult fejlődés nem kedvez a termés kialakulásának (l. grafikon). A rövidebb vegetációs idő lerövidíti a szemképződés és a szemkitelítés időszakát, ami hozamcsökkenéshez vezethet. A korai és intenzív meleg gyakran csapadékhiánnyal párosul, így a hőstressz és a vízhiány együttesen okozott jelentős terméskiesést a kedvezőtlenebb évjáratokban – szemben a kiegyensúlyozottabb, mérsékeltebb hőmérsékletű évek stabilabb terméseredményeivel.

Az évjárati tapasztalatok igazolják, hogy a kukoricatermesztés sikeressége egyre inkább az időjárási stresszhez igazított, komplex alkalmazkodási rendszeren – a genetika és a pontosan időzített termesztéstechnológiai elemek összehangolásán – múlik, amelynek hatékony megvalósítását napjainkban a korszerű precíziós technikai és technológiai feltételek, valamint az alkalmazott eszközrendszer biztosítja.

Kutatási eredményeink, amelyeket honlapunkon és Facebook-oldalunkon is közzéteszünk, hozzásegíthetik partnereinket a hibridekhez tartozó legmegfelelőbb technológia megválasztásához, területi képviselő kollégáink pedig személyesen is állnak ügyfeleink rendelkezésére.

Lovász Ágota,

termékfejlesztő