Termesztési ajánlások köztes növényekhez

A köztes növény termesztése leginkább akkor hozza meg az elvárt hasznot, ha már a vetéstől kezdve úgy kezelik, mint ahogy a főnövényeket szokták. Ez különösen igaz, ha tápanyaghiányos területről van szó.

A köztes növények tudatos termesztése értékes eszköz a szántóföldi növénytermesztés fenntartható és erőforrás-hatékony kialakításához.

Szalma kezelése

A nagy mennyiségű gabonaszalma lebomlása során sok nitrogént köt meg. Ha pótlólagos trágyázásra nincs lehetőség, és a hatékony köztesnövény-termesztés a cél (például a fonálférgek számának csökkentése céljából), érdemes mérlegelni, hogy a szalmát eltávolítjuk a területről. Ha a szalma a táblán marad, akkor annak finomra aprítása és egyenletes elterítése is hasznos lehet.

Szántás, mulcsművelés vagy direkt vetés?

A betakarítás után közvetlenül elvégzett direkt vetés száraz területeken előnyös lehet, mivel kihasználja a talajban maradt nedvességet, és csökkenti a párolgás okozta veszteségeket. A direkt vetés akkor a legsikeresebb, ha a köztes növény még azelőtt kikel, hogy az árvakelést okozó magok nyugalmi állapota megszűnne.

A szántás viszont elegendő talajnedvesség esetén a legbiztosabb megoldás. Trágyázás nélkül a köztes növények nehezebben tudják elnyomni az árvakelésű gabonát, repcét és a gyomokat. Így a forgatásos talajművelés fontos szerepet tölt be a tábla tisztán tartásában. Ezenkívül a köztes növény jól kihasználhatja az intenzív feltáródásból származó tápanyagokat. Ha azonban a szántás a talajélet és a talajstruktúra megzavarása miatt nemkívánatos, egy mélylazító is jó eredményeket hozhat. Érdemes a köztes növény vetése előtt mélyen lazítani a talajt, hogy a következő főnövény (például kukorica) számára már csak sekély művelésre legyen szükség. A mélyre hatoló és intenzív gyökérrendszerű köztes növények stabilizálják a kialakult talajrepedéseket és megerősítik a talajéletet is.

Tarlóápolás

Ha talajművelés történik, előtte elegendő időt kell hagyni az árvakelésű gabona, repce, gyomok és fűfélék visszaszorítására. Ideális esetben először sekély művelést kell végezni a jó csírázási környezet kialakítása érdekében, majd ezt követheti a második, mélyebb művelés.

Meszezés

A köztes növények termesztésének sikeressége a talaj pH-értékétől is függ. Csak megfelelő kalciumellátás mellett tudják a finom gyökerek és az aktívabb talajélet stabil talajaggregátumok kialakítását elősegíteni.

Vetésidő

Minél hosszabb vegetációs idő áll rendelkezésre a köztes növény számára a tél előtt, annál jobban érvényesülnek termesztésének előnyei. Különösen a pillangósok melegkedvelők, ezért a korai vetés kedvező számukra. Emellett sok faj könnyebben kifagy a tél folyamán, ha fejlettebb állapotban éri a hideg.

A jó állományfejlődés alapfeltétele a gyors és egyenletes kelés. Ehhez a vetésmélységben elegendő talajnedvesség szükséges. Száraz körülmények esetén érdemes várni a vetéssel, amíg csapadék érkezése várható. Számos köztes növény, például az olajretek még augusztus végi vetéssel is kiváló gyökérfejlődésre képes.

A késői vetés ettől eltérő követelményeket támaszt a köztes növényekkel szemben. Ha a vetés burgonya, korán betakarított cukorrépa vagy kukorica után, szeptember második felében történik, a gyors növekedésű fajok és fajták előnyt élveznek. Különösen késői vetésre alkalmas például a mustár vagy a zöldtakarmánycélú rozs. Minél későbbi a vetés, annál fontosabb az emelt vetőmagnorma alkalmazása.

Vetéstechnika

A gyors állományfejlődés és a hatékony talajtakarás szempontjából előnyös az aprómorzsás, jól visszatömörített talajba történő gabonavetőgépes vetés. A keverékek gyakran különböző optimális vetési mélységet igénylő fajokat tartalmaznak, azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy az 1-2 cm-es vetésmélység jó kompromisszumot jelent. Extenzív vetési módszereknél, például műtrágyaszóróval történő kiszórás esetén, gyakran a sárga mustár a legmegfelelőbb választás, mivel igénytelen és fényen is csíráznak a magjai.

A köztesnövény-keverékeink vetési sűrűségére vonatkozó ajánlások terepi kísérleteken és hosszú távú tapasztalatokon alapulnak. A megfelelő vetési sűrűség elengedhetetlen ahhoz, hogy a minőségi keverékek teljes potenciáljukat ki tudják használni. Csak a sűrű állomány képes például hatékonyan elnyomni a vadzabot vagy csökkenteni a fonálféreg-fertőzést.

Télen át fennmaradó állomány kezelése

A tavaszra visszamaradó mulcsréteg igen sokféle lehet. A törékeny növényi maradványok ideálisak a mulcsvetéshez vagy a direkt vetéshez. A fagyott talaj kihasználható az állományok hengerezésére (például Cambridge-hengerrel). A hengerezett állományok télen legyengülnek, könnyebben elpusztulnak, és tavasszal egyszerűbben művelhetők. Emellett nagyon jó tapasztalatok vannak az alacsony költségű késes hengerek alkalmazásával is. A köztesnövény-termesztés céljától függően akár télálló állomány fenntartása is előnyös lehet, például annak érdekében, hogy tavasszal géppel könnyebben legyen járható vagy pótlólagos biomassza képződjön. A nem kifagyó köztes növények esetében kémiai vagy intenzív mechanikai beavatkozások szükségesek. Azokban a régiókban azonban, ahol tavasszal szárazságra lehet számítani, a kifagyó vagy korán bedolgozott köztes növények jobban beválnak, mivel nem vonják el a vizet a következő főnövénytől.

Összegzés

Őszi trágyázás nélkül nagyobb kihívást jelent a kielégítő köztesnövény-állomány kialakítása. Az egymásnak ellentmondó követelmények, például a korai vetés és az árvakelés gondos visszaszorítása, kompromisszumokat igényelnek. Összességében azonban látható, hogy az alapos előkészítés és a megfelelő vetéstechnika vezet a legjobb eredményekhez. Termőhelytől függetlenül minden talaj profitál a talajtermékenység javításából és a megfelelő szervesanyag-ellátásból. A köztes növények alkalmazása így hozzájárul ahhoz, hogy kevesebb műtrágyával is fenntarthatóan magas hozamokat lehessen elérni.