Éghajlatvédelem és szénmegkötő gazdálkodás

A szénmegkötő gazdálkodás olyan mezőgazdasági művelési módszerekre utal, amelyek során a légkörből származó szén-dioxidot (CO2) a talajban kötik meg. A szén-dioxid hosszú távú tárolása (CO2-megkötés) csökkenti a légkör terhelését és ellensúlyozza a globális felmelegedést. A szénmegkötő gazdálkodás jelenleg sok vita tárgyát képezi, mégis lehetőséget kínál arra, hogy a mezőgazdaságot a különleges környezetvédelmi szolgáltatásokért a tanúsítványok kereskedelméhez kapcsolódóan jutalmazzák.

Ugyanakkor még mindig sok a bizonytalanság, mivel a szén-dioxid-tárolás mértéke nagymértékben függ a talaj típusától, és ezért jelentős helytől függő ingadozásoknak van kitéve. Egységes mérési módszereket és értékelési elveket kell kidolgozni. Ezek jelenleg tudományos projektek tárgyát képzik.

Éghajlatbarát növekedés

A növények a fotoszintézis során szén-dioxidot vesznek fel, és azt szerves szén formájában növényi biomasszává alakítják. Ha a biomassza a szántóföldön marad, hozzájárul a humuszképződéshez és ezáltal a szén megkötéséhez. A talajban lévő szerves anyag mintegy fele szénből áll, és a talaj termékenységének fontos jellemzője. A magas szervesanyag-tartalmú talajok több tápanyagot és vizet tudnak tárolni, és azokat vissza is adják a növényeknek. Emellett javul a talaj szerkezete, csökken a tápanyagok és szennyező anyagok kimosódása a talajvízbe, és javul a talaj pufferrendszere. A talajlakó szervezetek az elhalt növényi részeket összetett táplálékhálózatokon keresztül talajban tárolt szénné bontják. A talajszén CO2-re történő lebontását (mineralizáció) szintén elsősorban mikroorganizmusok végzik.

Megfelelő módszerek

Mind a talajba bevitt szén, mind a mikroorganizmusok életkörülményei és így a mineralizálódó szén aránya befolyásolható a növényválasztással, a trágyázással és a talajműveléssel. A „regeneratív mezőgazdaság” számos ilyen gyakorlatot alkalmaz. A cél itt is a talaj egészségének és a gazdaságok ellenálló képességének javítása az éghajlatváltozás idején, a kibocsátások csökkentése és a szerves szén megkötésének növelése a talajban.

Az éghajlat- és környezetbarát termesztési módszerekhez való másik hozzájárulás a hüvelyesek integrálása a vetésforgóba. Mivel a hüvelyesek nemcsak önállóan termelik a növekedéshez szükséges nitrogént, hanem azt a köztes keverékek további komponenseinek és a későbbi kultúrák számára is biztosítják, a hüvelyesek ideális CO2-lábnyomot hagynak maguk után.

A köztes növények termesztésének egyik célja mindig is a talaj termékenységének javítása volt a talajvédelem, a gyökeresedés és a szervesanyag-ellátás révén. A kiegyensúlyozott viterra® keverékek azért is ideálisak, mert egyidejűleg támogatják a talaj termékenységének javítását célzó lépéseket és a szénmegkötő gazdálkodás szélesebb körű elterjedését.

A következő eljárások tehát alkalmasak a talajban lévő szén-dioxid mennyiségének megőrzésére és növelésére:

  • A talajélet és a humuszképződés elősegítése talajkímélő művelési módszerekkel (mulcsozás, direkt vetés stb.).
  • Hosszú és változatos zöldítési fázisok az intenzív gyökeresedés érdekében (alulvetett növények, télálló köztes kultúrák).
  • Optimalizált vetésforgó a talaj regenerálódása és a tápanyag-hasznosítás javítása érdekében.