Napjainkban a gazdálkodás sikerének egyik pillére az alkalmazkodóképesség jelentőségének tudatosítása a döntéshozás és a termelés szervezése során. Ez különösen markánsan jelenik meg a vetésidő esetében, amikor a gyakorlatban megszokott naptári megfelelés helyébe a környezeti feltételekhez igazított vetési ablak kerül.
A vetésidő nem pusztán technológiai döntés, hanem olyan tényező, amely végső soron meghatározza, hogy adott kultúrával – esetünkben a napraforgóval – és adott hibriddel milyen induló feltételekkel jutunk el az elvárt eredményig, azaz az adott évjáratban és termőtáblán realizálható legjobb teljesítményig. A vetésidő a komplex termesztéstechnológiát figyelembe véve mindenekfelett áll! A vetésidő dominanciája azt jelenti, hogy a vetés optimális időpontban történő elvégzése sok esetben több előnnyel jár, mint a hibridválasztás, a tőszám vagy akár a növényvédelem.
A vetésidő-dominancia ezért nem egyetlen ideális időpontra, hanem a genetikai alkalmazkodóképesség határainak felismerésére és kitágítására irányítja a figyelmet. A tapasztalatunk az, hogy a körülményeknek megfelelően megválasztott vetésidő egyre inkább a stresszkezelés eszközévé válik, és ennek eredményeképpen ugyanannak a genotípusnak jobb fejlődési lehetőséget tudunk biztosítani.
Napraforgó esetében a relatív korai vetés jellemzően a magasabb terméspotenciál záloga, ugyanakkor számoljunk azzal is, hogy növelheti a hideg talaj, vontatott kelés, elfagyás, hosszabb ideig fennálló korai fertőzési nyomás, valamint gyakran a nagyobb gombaölőszer-igény jelentette kockázatokat. Ezzel szemben a későbbi vetés gyorsabb kezdeti fejlődést, rövidebb érzékeny időszakot és sok esetben mérsékeltebb kórtani nyomást eredményez, ami kevesebb fungicides beavatkozással is járhat. Viszont az egyre sűrűbben előforduló aszályos, meleg nyarakon a túlzottan késleltetett vetés már nem előny, mivel a virágzás és a kaszatképzés a legkritikusabb, hő- és vízstresszes időszakra esik.
Ezért kell elsősorban nem egy naptárban megjelölhető időszakról, hanem vetési ablakról beszélnünk, ami napraforgó esetében akkor alakul ki, amikor a vetés mélységében a talaj hőmérséklete már tartósan eléri a 8-10 °C-ot. Ebben a megközelítésben igazán az a hibrid válik versenyképessé, amely univerzális fejlődési típusa révén jobban alkalmazkodik és széles vetésidő-toleranciával rendelkezik: jó a hidegtűrése és a regenerációs képessége a fejlődés korai fázisában, ugyanakkor gyors fejlődésű és stressztűrő a későbbi vetések esetén is.
Összességében a vetésidő-dominancia nem azt jelenti, hogy a vetésidő minden más tényezőt kivált, hanem azt, hogy a rosszul megválasztott vetésidőt még a legjobb hibrid és technológia sem tudja teljes mértékben kompenzálni. A jövő fejlesztési irányát ezért a rugalmas technológiák és a jól adaptálódó hibridek jelentik. Gyakorlati szempontból pedig véleményünk szerint jól dönt az a gazda, aki az üzemszervezési adottságokat is mérlegelve több, egymást jól kiegészítő tulajdonságokkal bíró hibridre alapozott termelésben gondolkodik.
Varga Gábor,
termékfejlesztő
Németország
Nemzetközi
Ukrajna
Franciaország
Románia
Bulgária
Anglia
Oroszország
Csehország
Lengyelország
Szlovákia
Benelux
Skandinávia
Litvánia
Lettország
Észtország
Fajtakereső