Sorten-icon Fajtakereső

találatok
Képviselőink
Katalógusok
Tavaszi fajtakinalat 2018
Hibridbúza technológiai ajánlások
Őszi fajtakínálat 2017
viterra® 2017
Összes katalógus

SAATEN-UNION fajta- és hibridrozsok teljesnövény-szenázs céljára történő felhasználásának tapasztalatai

A silókukorica hozama és termésbiztonsága egyre gyakrabban kerül veszélybe az aszály és hősokk miatt, így évről évre több gazdaságban jut szerephez az olyan őszi vetésű és kora tavaszi betakarítású zöldrozs, amely képes a takarmányadagban részben helyettesíteni a kukoricaszilázst.

A SAATEN-UNION, a Kaposvári Egyetem és az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. közös kísérletének kiemelt célja volt a betakarítás ideális időpontjának meghatározása, a hozam és a minőség számszerűsítése a gyakorlat számára, tekintettel arra a tényre, hogy a rozsnövény gyorsan vénül, a fenológiai fázis előrehaladtával elveszítve emészthető táplálóanyag-tartalmának jelentős részét.

A kísérlet során egy fajta- és három hibridrozs zöld-, szárazanyag- és szenázshozamát, valamint táplálóanyag-tartalmát és emészthetőségét vizsgáltuk három különböző fenofázisban betakarítva a zöld növényt (amikor a kalász még hasban van, majd kikalászolva és közvetlenül a kukoricavetés előtt, egy-egy hét elteltével). A táplálóanyag-tartalmat és az emészthetőséget négy ismétlésben NIR-módszerrel mértük (holland adatbázissal illesztve a spektrumot).

Hozameredmények

A táblázat eredményeiből látható, hogy a zöldhozam az 1. és a 2. kaszálás között 1,9–8,9 t/ha értékkel nőtt, ezt követően azonban általában csökkent. A zöldhozamban a második és a harmadik fenofázis között szignifikáns változás nem történt (a csökkenés mértéke nem valódi). A rozs tehát megtorpant a növekedésben és száradásnak indult. A szárazanyag- és szenázshozamot kiszámolva azonban nagyobb mértékű változás volt megfigyelhető (3–4 tonna/ha szárazanyaghozam-többlet 14 nap alatt). A számított hozamtöbblet tehát nem a zöldhozamtöbbletből adódik, hanem a növény magasabb szárazanyag-tartalmából. Semmiképp nem javasolt ezért megvárni a későbbi fenológiai fázist, mivel a szárazanyaghozam-növekedés nem járt zöldtermés-növekedéssel.

Minőségi paraméterek

A betakarításkori fenológiai fázis meghatározó jelentőségű a tömegtakarmány minősége szempontjából. A rozs „öregedésével” nemcsak nő a növény rosttartalma, de a lignifikáció révén megváltozik rostösszetétele is. A beépülő lignin miatt a sejtfal ellenállóbb lesz a külső hatásokkal szemben, ami csökkenti a táplálóanyagok emészthetőségét (sejtfalhatás), végső soron jelentős mértékben csökkenti a növény táplálóértékét (energiatartalmát). A tejtermelés szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy milyen a tömegtakarmányok emészthetősége és energiatartalma. Nagyobb energiatartalmú tömegtakarmányt etetve csökkenthető az abrak részaránya az adagban, a bendőműködés számára kedvezőbb abrak-tömegtakarmány arány alakítható ki. Ennek hosszú távú kedvező hatásai ismertek (hosszú hasznos élettartam, ellenálló képesség: javuló láb- és tőgyállapot, kedvezőbb szaporodásbiológiai státusz). A tömegtakarmány részarányának növelése ily módon csökkentheti a napi adag költségét.

A kísérlet célterülete volt a különböző fejlettségi stádiumban történő betakarítás. A korai betakarítású, nagy hozamú, korszerű SAATEN-UNION fajta- és hibridrozsok esetében a termésmennyiség, a táplálóanyag-tartalom, az emészthetőség, a bendőbeli rostlebontás, tágabban értelmezve a fajták táplálóértékének pontosabb meghatározása hiánypótló a hazai gyakorló szakemberek számára.

A táplálóanyagok közül az öregedési folyamatot jelző egyik legfontosabb táplálóanyag a nyersfehérje, továbbá a rost, ezen belül a lignin (1–2. ábra).

Az eredmények alapján megállapítható, hogy a nyersfehérje-tartalom a két hét alatt közel a felére esett vissza, míg a lignintartalom majdnem megduplázódott, tehát a lignifikáció rövid időn belül rendkívül erőteljes volt. A változás mértéke azonban már 7 nap elteltével jelentősnek ítélhető! A nyersfehérje-tartalom átlagosan 7,7–9,1%-kal csökkent 14 nap alatt, ami 5–7 kg/nap/tehén rozsszenázs etetése esetében legalább 0,5 kg/nap/tehén extrahált szójadarával egyenértékű.

NIR-technikával lehetőség nyílt a szerves anyagok emészthetőségének direkt vizsgálatára is (3. ábra).

Az eredmények alapján megállapítható, hogy a szerves anyagok emészthetőségében 10–20% veszteség következett be a két hét alatt!

A rozsszenázs bendőbeli NDF-lebonthatósága kedvező és a lebontható NDF mennyisége jelentős. Ezen jelentős „fölény” a lebontható rost mennyiségében segíti a tejzsír képződését és a bendő cellulózbontó mikroflórájának fenntartását. A zöldrozs cukortartalma jelentős lehet a fenológiai fázistól függően, de az erjedés során a cukrok szerves savakká alakulnak át, ezért a maradványcukor-tartalom töredéke a kiindulási értéknek. A maradványcukor mennyisége azonban még ebben az esetben is duplája lehet a kukoricaszilázsénak.

Mire érdemes ügyelni a betakarításkor és azt követően is?

A rozs betakarítása április végén, május elején, kalászhányás előtti fenológiai fázisban kétmenetes (kaszálás és fonnyasztás) technológiával javasolt, mert a fiatal növény kiindulási szárazanyagtartalma kevesebb mint 20%, amivel nem célszerű silózni. A betakarításra kerülő növényhozam jelentős, nehezen fonnyad, ezért erre készülni kell a műszaki háttérrel. A megfelelő minőségű erjedés miatt a 30% szárazanyag-tartalom betartása fontos tényező! A vizes rozs a magas fehérjetartalom következtében vajsavasan erjedhet. A 30% szárazanyag-tartalmat elérve szűk rendet képezünk és járvaszecskázóval vagy bálázóval felszedjük a növényanyagot. Ha a rendterítő kapacitása vagy műszaki állapota nem engedi a rendterítést, akkor a lehető legszélesebb rendet kell hagyni a kasza után és forgatni kell. A fonnyadás időjárástól függően kb. 24–48 óra legyen áprilisban (ha ennél hosszabb ideig van a renden, akkor az jelentősen ronthatja az alapanyag mikrobiológiai állapotát). A hosszú idejű fonnyasztás táptalajjá alakítja a növényt a mikrobák számára: a rend alja nyálkás lesz. Ettől függetlenül a szárazanyag-tartalom feltétlenül érje el a 30%-ot. Tehát a gyors, de intenzív fonnyasztás a cél, amit segít a szársértő alkalmazása, az azonnali rendterítés, forgatás. Sajnos ezen műveletek velejárója a talajszennyeződés. Ajánlott tarlómagasság: 8–10 cm, így a talajszennyeződés veszélye jelentősen csökkenthető (csapadékos tavaszi időjárás és nedves talajállapot esetében kisebb a fertőzésveszély). Ezeken túl természetesen az optimális szecskaméret, a megfelelő taposással kialakított tömörség (min. 200 kg szárazanyag/m3), valamint a szükséges silózási adalékanyagok pontos meghatározása és kijuttatása javítja az erjedési paramétereket.

Blum Zoltán
ügyvezető

Felhasznált irodalom: Dr. Orosz Szilvia (Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft.) és Dr. Hoffmann Richárd (Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar, Növénytermesztési és Növényvédelmi Tanszék) – A tavasz ébredése? A gyorsan vénülő rozs áprilisi betakarításának kritikus pontjai