Sorten-icon Fajtakereső

találatok
Képviselőink
Katalógusok
Hibridbúza technológiai ajánlások
Őszi fajtakínálat 2017
viterra® 2017
Tavaszi fajtakínálat 2017
Összes katalógus

KÖZTESNÖVÉNY-KEVERÉKEK A ZÖLDÍTÉSBEN

Az elmúlt év elején életbe lépett az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának reformja. A változások központi eleme, hogy a közvetlen kifizetések meghatározó hányadát – pontosan 30%-át – a környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlat alkalmazásához köti, ez összefoglalóan a zöldítés. A zöldítés három részterülete közül talán az ökológiai jelentőségű területek kijelölése (EFA) és az ezekhez kapcsolódó szabályozás hozta a legtöbb újdonságot, illetve sok esetben a bizonytalanságot.

A 2015-ben regisztrált EFA-terület hazánkban elérte a 473 000 hektárt, melyből

  • 207 000 hektár nitrogénkötő növény
  • 145 000 hektár másodvetésű keverék
  • 116 000 hektár a parlagterület

A köztesnövény-keverékek előnyei

Első ránézésre úgy tűnhet, mintha ezek az intézkedések csupán a mezőgazdasági termelés további megregulázását szolgálnák. Alaposabb átgondolás után viszont új lehetőségek előtt is megnyitja a kapukat a friss szabályozás. A köztesnövény-keverékek szélesebb körű alkalmazása ugyanis kiválóan kiegészíti az intenzív növénytermesztés technológiai elemeit. A keverékek intelligens felhasználásával nemcsak a zöldítés előírásainak lehet megfelelni, de pozitív változásokat is el lehet érni a talajok termőképességének fenntartása, javítása és nem utolsósorban védelme tekintetében is. A hosszú távon is sikeres és fenntartható növénytermesztés számára kulcsfontosságú a talajok termőképességének megőrzése, illetve javítása. Illeszkedve a különböző vetésforgók által támasztott követelményekhez a köztesnövény-komponensek intelligens kombinációja erősíti a talajjavító hatást.

A köztesnövény-keverékek sokrétűen támogatják a talajok egészségi állapotának és szerkezetének javítását. Elősegítik a humuszképződést és fokozzák a talaj termőképességét. Megkötik a nitrogént és más tápanyagokat a tél folyamán és azokat a gyökérzónában tartják. Emellett az agrárpolitikai és a társadalmi elvárások fokozódása is újabb lökést ad a köztesek ok- és szakszerű felhasználásának.

A mindenkori főnövény igényeihez igazodó köztesnövény-keverékek elősegítik a humuszképződést és megóvnak az erózió, a defláció és a tápanyag-kimosódás negatív hatásaitól. A nagyobb ökodiverzitás, az egyes komponensek eltérő virágzási ideje, valamint a talaj differenciált átgyökeresedése jelentette előnyök mutatkoznak meg a keverékek használatával az egyes komponensek tiszta vetésével szemben:

  • biológiai védekezés talajbetegségekkel és fonálférgekkel szemben
  • a hasznos élő szervezetek, mint például a földigiliszták számának növelése: 40–100 tonna gilisztaváladék hektáronként és évenként közel fél centiméter „talajgazdagodást” eredményez
  • a talajszerkezet javítása
  • a talajérettség fokozása, illetve fenntartása

Talajvédelem:

  • védelem az erózióval és deflációval szemben
  • gyomszabályozás a fény- és tápanyag-hozzáférés szűkítésével
  • a mulcshagyó és direkt vetéses technológia elősegítése
  • a talajok teherbíró képességének javítása, jobb talajjárhatóság

Biomassza-termelés:

  • pótlólagos lehetőség takarmány és szerves anyag előállítására
  • biodiverzitás fokozása
  • szűk vetésforgók fellazítása

Tápanyagháztartás szabályozása:

  • szabadon rendelkezésre álló tápanyag ésszerű hasznosítása
  • tápanyagok megkötése, kimosódás megelőzése (egy tonna növényi szárazanyag körülbelül 20-25 kg nitrogént köt meg)
  • nagy mennyiségű szervesanyag-utánpótlás, ami elősegíti a humuszképződést
  • tápanyag-feltáródás elősegítése a mélyebb talajrétegekből

Talajbetegségek, kártevők és gyomok visszaszorítása:

A keverékek célzott felhasználása elősegíti a talajbetegségek és fonálférgek visszaszorítását, ezáltal hozzájárulnak a főnövény termésmennyiségének és minőségének növeléséhez is. A talaj intenzív átgyökeresedése hatásosan csökkenti a gyomnyomást, és a betegség elleni védekezésnek is az alapja. Közismert, hogy a keresztes virágú növények frissen felaprított részei a talajba keverve „fertőtlenítő” hatásúak (biofumigáció). A keresztesekben található glükozinolátok a talajba jutva hatékonyan csökkentik a talajlakó kártevők, különösen a gombapatogének, a növényparazita fonálférgek és gyommagvak károsító hatását úgy, hogy amellett a hasznos talajlakók szaporodását is elősegítik.

Technológiai ajánlások

A köztesnövény-keverékek termesztésének sikerességére számos olyan tényező van hatással, mely a gazdálkodó mindenkori szakmai döntésétől függ. Ezek közül a legfontosabbak:

Elővetemény:

A köztesnövény-keverék állományok fejlődésének egyik meghatározója az elővetemény főnövény általános fejlettsége, például hogy mennyi tápanyagot használt fel a talajból. Szintén meghatározó a betakarítás minősége-milyensége is, hiszen a területen maradó nagy mennyiségű szalma elbomlása további komoly nitrogénmennyiséget emészthet fel. A betakarításkor törekedni kell a szalma megfelelő felaprítására, illetve annak egyenletes szétterítésére.

A megfelelő keverék kiválasztása:

A sikeres köztesnövény-termesztés alapja a megfelelő keverék kiválasztása. A mindenkori vetésforgó, a hasznosítási cél, a tervezett vetésidő és az üzem területi adottságainak számbavétele után hamar leszűkíthető a szóba jöhető keverékek köre.

Repce elé alapvetően megkérdőjelezhető a közteskeverékek vetése, túl kevés az idő az elővetemény betakarítása és az utóvetemény vetése között ahhoz, hogy ésszerű és szakmailag is megalapozott zöldtrágyázásról beszéljünk.

Napraforgó előtt nem célszerű keresztes virágzatú komponensek használata.

Burgonya előtt, könnyű talajokon a mustár és a facélia fokozhatja a vírusbetegségek elterjedését.

A pohánka kerülendő a cukorrépa-vetésforgókban, mivel felmagzása esetén nehezen irtható gyom okozhat problémát.

Cukorrépa előtt kerülendő a mustár és a nem rezisztens olajretket tartalmazó keverékek használata, ezen komponensek elősegíthetik a fonálférgek felszaporodását.

Talaj-előkészítés:

Minél jobb a magágy, annál sikeresebb és biztosabb a kelés. Nincs ez másképp a köztesnövény-keverékek esetében sem. A gondos talaj-előkészítés nemcsak az árvakelések elleni küzdelem, de a köztesek gyors és egyenletes kelésének és fejlődésének is az alapja. A szárazságra, aszályra hajlamos időszakokban és termőhelyeken javasolt a talaj vízkészleteit megőrző sekély talajművelés alkalmazása.

A köztesnövény-keverékek vetése:

A gyakorlat számára több vetési mód is számításba jöhet, a gondos talaj-előkészítést követő, nagy ráfordításokat igénylő sorba vetéstől a hagyományos mulcsvetésen át egészen a szórva vetésig. A vetés pontossága, a kelés sikeressége természetesen jelentősen eltérő lehet az egyes változatok között:

1. Szórva vetés

  • alacsony ráfordítást igényel
  • a keverékkomponensek eloszlása és kelése nem optimális
  • nem minden fajnál alkalmazható (facélia)

2. Direkt vetés

  • alacsony pótlólagos ráfordítással elvégezhető
  • a komponensek eloszlása és kelése megfelelő
  • ez a technika nem áll mindenhol rendelkezésre
  • fontos: az elővetemény betakarítását követően korai munkaművelet szükséges, hogy elkerülhető legyen az árvakelésű gabona-konkurencia

3. Kombinátor kiegészítő vetőelemmel

  • talajművelés és vetés egy menetben
  • a rendelkezésre álló technikák talajmunkája nagyon eltérő
  • a megelőző talajművelés minősége jelentős hatású
  • a kelés és a kezdeti fejlődés nagyon eltérő lehet

4. Klasszikus talajművelés és vetés

  • intenzív talajművelést követően hagyományos vetőgéppel
  • biztos és egyenletes kelés és kezdeti fejlődés
  • magas idő- és költségráfordítást jelent

A vetéskor uralkodó kedvezőtlen körülmények részben kompenzálhatók magasabb vetési normával. A köztesnövény-keverékek kedvező hatása akkor tud a legjobban érvényesülni, ha megfelelően nagy gyökér- és zöldtömeg tud kialakulni.

Tápanyag-utánpótlás

A köztesnövény-keverékek általában jól tűrik az alacsonyabb tápanyagszinteket is, ám ha az elővetemény után jelentős szalmamaradvány marad a területen, indokolt lehet az annak a lebomlását segítő, hektáronkénti 20-30 kg nitrogén kijuttatása. Ezenkívül az állományok műtrágyázása általában nem indokolt.

Hasznosítás

A köztesnövény-keverék típusától függően eltérő hasznosítási módok jöhetnek szóba. A keverékek mindegyikénél lehetséges az ősz végi-tél eleji alászántással történő aláforgatás. Azok a keverékek, amelyek a tél folyamán kifagynak, kiváló lehetőséget kínálnak arra, hogy mulcsréteget képezve tavasszal minimális talajmegmunkálás mellett vagy éppen direkt vetéshez biztosítsanak megfelelő magágyat. A télálló keverékek esetében az alászántás a legjobb megoldás, függetlenül annak időzítésétől. Amennyiben egy közteskeverék-állományban reális veszélyként jelenik meg valamelyik komponens felmagzása, az állomány talajba forgatása javasolt.

A tapasztalatok összegzése

Egy év tapasztalatai alapján elhamarkodott lenne végső ítéletet hirdetni a zöldítés szabályainak hazai alkalmazásáról, a közteskeverékek használata közép- és hosszú távon fog eredményt hozni.

Az időjárás jelentősen befolyásolja a keverék kelését és az azt követő fejlődésüket.

A sikeres keveréktermesztés alapja az utóvetemény igényeihez igazodó, megfelelő keverék kiválasztása, a vetésidő és az alkalmazott vetési technológia helyes megválasztása.

A tudatosság és némi szakmai alaposság nagymértékben elősegíti a termesztés sikerét és javítja a talajok állapotát.

A zöldítés nemcsak szabályok összessége, de lehetőségek tárháza is.

Blum Zoltán

ügyvezető

SAATEN-UNION Hungária Kft.


Downloads